Mit - meddig?

Vagyis: milyen bort meddig tárolhatunk?

A bortárolás lehetősége csak megfelelő körülmények megléte esetén merülhet fel. Ugyanakkor a borok egy része nemcsak, hogy nem alkalmas hosszabb tárolásra, de a tárolásuk nem is célszerű.

 

A boroknak fajtánként és évjáratonként is eltér a "csúcspontja": az az időszak, amikor a legteljesebb minőséget mutatja. Másszóval az az időszak, amikor elütő, feltűnő vagy zavaró tulajdonságaitól megszabadul, de élvezetes tulajdonságai, harmonikus jegyei, jellemzői még változatlanok vagy nem gyengültek: a bor legszebb korát éli.

Általános szabályt alkotni - épp a fent említett tulajdonságok sokfélesége miatt - lehetetlen.

 

Minden bor a legmegfelelőbb helyen pincében van: akár friss újbor, akár különleges, testes vörösbor, netán hatputtonyos aszú:  a stabil hőmérséklet 12 és 16 fok között, rezgésmentes nyugalom, sötétben rövidebb-hosszabb ideig történő tárolás a javára válik!

A fűtött lakásban, ruhásszekrény tetején tartott palackok napjai megszámláltatnak.

- A fehérborok általában frissen, újborként, de legfeljebb 2-3 éves korukban érik el csúcspontjukat.

 

Kivételt képeznek az olyan, magas cukortartalmú, különleges borok, mint pl. a Tokaji aszú, mely minden különösebb tárolási ceremónia nélkül is 10 évig eltartható. A tokajiak előírásszerű körülmények között - földbeásott pincében, sötétben és nyugalomban sok évtizeden át megőrzik kiváló minőségüket. Itt jegyezzük meg, hogy kiváló ifjúkori minőségi jellemzőik megmaradnak és lényegesen nem változnak. Ezzel szemben az évek múlásával pénzben mért értékük jelentős mértékben növekszik.

- A vörösborok többsége nemcsak kibírja, de igényli is a szakszerű, hosszútávú tárolást: nagy részük 5-7 éves korában éri el "csúcspontját".

A könnyű ún. Beaujolais típusú vörösborok újborként fogyasztandók, néhány évig kellemesek és üdék maradnak, azután viszont rohamosan veszítenek eredetileg sem túlságosan karakteres jellemzőikből és a 3. év elteltével "elvizesednek", jellegtelenné válnak.

A "nagy" vörösborok ugyanakkor leginkább 5-7 éves tárolás után "robbannak" és nyújtják teljes minőségüket. Nem véletlenül emelkedik e csúcsborok palackonkénti bolti ára csillagászati magasságokba! A tárolás érleli, javítja e palackok tartalmát és a gondoskodásnak ára van. A pincékben tárolt jó évjáratok minden palackja az évek alatt többszörösére emeli értékét és bőven meghálálja a szakszerű gondoskodást.

A fenti eszmefuttatás azonban semmit sem ér, ha nem tisztázzuk a borminőség néhány alapvető, bár meglehetősen prózai  ismertető jelét, amelyekre a beszerzés időszakában figyelnünk kell. Igyekezzünk, hogy megfelelő tárolóhely/pince birtokában jó évjáratból, megbízható borásztól, nagyobb mennyiséget vásároljunk tárolásra. Megbízható pincénk biztonságos körülményeket nyújt a tároláshoz: csak a borminőség okozhat csalódást!

 

A vásárlás (beszerzés) során a legdöntőbb ismérv a vételár. Szabványos méretű palackban, parafa dugóval lezárt (minőségi) borok között 1.000Ft alatt nemigen találunk elfogadhatót, tárolhatót, érlelhetőt. A következő fontos jellemző a borvidék és az évjárat. Vannak közismert, "nagy" évek, amelyek borai meglepetést nemigen okoznak. A borvidék - a régió - kiválasztása igencsak ízlés kérdése, bár a divat a bor világában ritkán téved.
Ajánlott annak vizsgálata, hogy a palackokon a borász, a termelő/palackozó nevét adta-e a termékhez?

 

Összefoglalva: A tárolás körülményeinek biztosítása alapvető, legyen az bortároló hűtő vagy valódi, földbeásott pince. A bor beszerzése legjobban személyes találkozással, kóstolóval, a borász/termelő ajánlatának megismerésével történhet. A minőségi fehérborok legtöbbje 2-3 évig, a minőségi vörösborok döntő része 5-7 évig tárolva éri el csúcsot.